Egymás után dobják be a törülközőt a közúti fuvarozók. A szakvállalkozások tömeges megszűnése 2010 óta megállíthatatlannak látszik: négy év alatt hétezer fuvaros, a 2009-ben piacon lévők harmada adta vissza engedélyét. Legtöbbjüket a hazánkban elhúzódó gazdasági válság vitte el. Tündérország elöljáróinak alighanem jól jönne, ha a kincstári nyelven „piactisztulásként” emlegetett folyamatot a megtett úttal arányos útdíjak tavaly nyári, a nemzetgazdasági érdek diktálta bevezetésére foghatnák. A Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) adatai azonban még ezt sem igazolják.
Akkor sem, ha a fuvarozókat és járműveiket is nyilvántartó hatóság számai szerint 2013-ban látszólag gyorsult a zuhanás. Hiszen 2012-ben „még csak” 2761 fuvaros szállt ki végleg saját gépkocsija volánja mögül, tavaly október 1-jéig pedig már újabb 3414, az utolsó, december 10-i összesítésig 3545 szakvállalkozás került ki a „leltárból”. Az elmúlt év októberéig mért lemorzsolódás megítélésénél azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a kizárólag 3,5 tonnánál kisebb autókkal dolgozó cégeknek az uniós szabályok változása miatt már nem kell fuvarozói engedélyt váltaniuk. A mintegy kétezer ilyen vállalkozás így nem csak a nyilvántartásokból tűnt el, az új útdíjrendszerrel sincs dolguk. Ha csak az elektronikus útdíjakon múlik, járműveik vígan furikázhatnak a hazai utakon, hiszen ezek a kisteherautók továbbra is e-matricával fizetnek a magyarországi úthasználatért. Vagyis az új állami sarc bevezetésére legfeljebb úgy másfél ezer, kisebb-nagyobb teherautójából megélni próbáló bukását lehetne ráfogni.
Mindez, ha másra nem, arra igazolás lehet, hogy a kormány a fuvarozóknak adott különféle kedvezményekkel valamit tényleg visszaadott abból, amit az útdíjakkal elvett. A 15 milliárd forint értékűre becsült csomagban szereplő gépjárműadó-kedvezmény, az útdíj egy részének iparűzési adóból leírhatóvá tétele, illetve a kissé megkésve bevezetett forgóeszközhitel-konstrukció az összeomlást megakadályozta. A már évek óta érvényesülő trendeken azonban nem tudott fordítani.
Az NKH számai legalábbis világos képet festenek a közúti fuvarozók helyzetéről, vagy ha tetszik, piacuk tisztulásáról. Általánosságban például arról, hogy az ágazatban 2008-ig még a kevésbé felkészült vállalkozók számára is elfogadhatóan mentek a dolgok. A vállalkozások száma 2006-ig növekedett, a közúti fuvarozók az év végén már csaknem 22 ezren voltak. Teherautóból mintegy 68 ezret tartottak nyilván, így egy vállalkozásnak átlagosan három tehergépkocsija lehetett. A 19,9 ezer fuvarozói engedélyhez 2008 decemberében 71,1 ezer áruszállító jármű tartozott, egy szakcégre átlag 3,6 teherautó jutott. És az ágazat vállalatai, még a nemzetközi gazdasági válság beköszönte után is kitartottak. Az Orbán-komány megalakulása előtt nyilvántartott 19,3 ezer szakvállalkozást, és 68,5 ezer gépkocsiját 2011 végéig elvitte a lendület. Ennek az évnek a zárásakor 18,5 ezer fuvaros 69,8 ezer autóval dolgozott. Egy-egy cégre már átlag 3,7 teherautó jutott. Ezután felgyorsult a leépülés. A szavakban a kis- és középvállalkozásokat támogató kormány idején megeshetett, hogy a 2013 decemberében még dolgozó, a jobb időkben számoltnál tízezerrel kevesebb, úgy 12,2 ezer árufuvarozó vállalkozás együttesen 61,5 ezer teherautót üzemeltetett. Vagyis átlagban már mindegyiknek öt jutott.
A közlekedési hatóság adatai azt is megmutatják: a hiba nem feltétlenül a teherautósok készülékében van, sokkal inkább az őket megbízásokhoz, megélhetéshez juttató magyar gazdaság egészében. Azok közül, akik csak belföldön bonyolítottak fuvart, kétszer annyian, 2272-en adták vissza az ipart tavaly októberig, mint ahányan a külföldön is dolgozók közül lemorzsolódtak. Így hosszú évek óta először fordult elő, hogy hazánkban kevesebb a belföldi áruszállító vállalkozás, mint az itthon és a határon túl egyaránt munkát vállaló társaság.
És, hogy külföldre menni valóban érdemes legyen, az alacsonyabb bérek következtében a magyar kamionos keresetté vált a nyugat-európai országokban. Olyannyira, hogy országunk fuvarozói megduplázták részesedésüket, és az Európai Unió fuvarpiaci tortájából négy százalékot hasítottak ki maguknak. A növekedés mértékét tekintve az új uniós tagállamok közül persze a lengyelek többet értek el, a brüsszeli fuvartortából ők már húsz százalékot vittek el. Azért a magyarok pozitív mérlege is jól látható ezen a területen: miközben az itthoni cégek egyre kevesebb járművel dolgoznak, a nemzetközi forgalomban használt vontatók száma növekedésnek indult: 2011-ben 29,6 ezer, 2012-ben 30,5 ezer, 2013-ban 32,1 ezer ilyen jármű futott magyar rendszámmal.
