Az üzemanyagköltségek emelkedésével a szállítmányozás részesedése is nõ az ellátási lánc teljes költségébõl, és – az Európai Szállítmányozók Tanácsa szerint – a teherfuvarozás körülbelül 30 százalékát teszi ki. Ezért a vállalatok az elmúlt idõben egyre inkább keresik növekvõ szállítmányozási költségeik csökkentésének lehetséges módjait, és sokan szállítmányozási együttmûködésekkel kezdtek kísérletezni, néha akár közvetlen versenytársaikkal.
A kísérleteket modern disztribúciós központok segítségével hajtják végre, ez a lehetõ legtöbb elõny kihasználását teszi lehetõvé. Ezen újfajta, a versenytársakkal történõ együttmûködési hajlandóságot térképezte fel a ProLogis kutatási csoportja a Szállítmányozási együttmûködések Európában címû jelentésében. A kísérletek kezdeti eredményei ígéretesek – derül ki a jelentésbõl. A Transport Intelligence szerint a teherautók rakományának optimalizálásával az együttmûködések révén 6-10 százalékos hatékonyságjavulást és költségcsökkenést értek el, de például a kiskereskedelem, az autó- vagy a vegyipar esetében akár 15 százalékos is lehet. A teherautók kihasználtságának javítására voltak, akik a közös szállításra alkalmas, egymást jól kiegészítõ termékeket találtak. Például az egyik gyártó nagy kiterjedésû, de kis súlyú, valamint a másik kis kiterjedésû, de nagy súlyú terméke jól kombinálható a hatékony jármûkihasználás érdekében. A jelentõs költségcsökkenés eléréséhez még az egyes termékek célállomásainak, a regionális disztribúciós központoknak vagy az eladási helyeknek sem kell közvetlenül egymás mellett lenniük, de fontos, hogy a célállomások ugyanazon az útvonalon helyezkedjenek el, az autópálya azonos oldalán. A nagymértékû költségmegtakarítások ellenére számos rivális vállalat még kivár, mielõtt részt venne az együttmûködésekben, és akadályok is bõven akadnak.
A jelentés készítõi azonban arra számítanak, hogy egyre több cég – akár egymás versenytársai is – köt szállítmányozási együttmûködést. Hiszen ezek ésszerû megoldások, csökkentik az autópályák zsúfoltságát s a szén-dioxid- kibocsátást, és potenciálisan nagy költségcsökkenést eredményeznek. Arról, hogy a szállítmányozási együttmûködés lesz-e a következõ „nagy dobás”, a kutatók szerint még korai nyilatkozni. Ez a radikális koncepció azonban jól jelzi, hogy meddig hajlandók elmenni a vállalatok ellátási láncuk hatékonyságának javítása érdekében. A szállítmányozási együttmûködések elõnyei ugyanazok a versenytársak és a hagyományos partnerek számára. A közös disztribúciós létesítmények alkalmazásával az azonos vagy közeli célállomásokba szállítás során az együttmûködõ felek szinergiahatásokat, méretgazdaságossági és költségcsökkentési elõnyöket élveznek az áruk raktározása, felpakolása, kezelése és szállítása során. A versenytársak közötti sikeres szállítmányozási együttmûködések azonban a potenciális elõnyök ellenére is még mindig meglehetõsen ritkák. Az elsõdleges akadály egyrészt a bizalom hiánya, másrészt a biztonsági megfontolások, ezek számos vállalat számára bonyolulttá teszik az együttmûködést, fõleg, ha figyelembe vesszük az átláthatatlan költségmegtakarítások miatt a vállalatok saját ellátási láncain belül jelen lévõ bizalmatlanságot is.
Ezért a szállítmányozási együttmûködések, ahol megvalósíthatók is, ritkán terjednek ki az ellátási lánc egészére, többnyire csak azokra a részekre koncentrálódnak, ahol megfelelõ a kontroll és az átláthatóság. Problémát jelent a megfelelõ vállalati kultúrájú és szinergiahatások elérésére alkalmas ellátási lánccal rendelkezõ partnerek megtalálása is.
Több független páneurópai szervezet alakult kifejezetten a vállalatok közti együttmûködés megkönnyítése érdekében. Ezek nemcsak megmutatják a cégeknek, hogyan csökkenthetik szállítási, raktározási és disztribúciós költségeiket, hanem találkozópontként is szolgálnak az együttmûködõ partnereket keresõ vállalatoknak. A sikeres szállítmányozási együttmûködések megváltoztatják a regionális disztribúciós központok ellátási láncokban és disztribúciós hálózatokban betöltött szerepét. Ennek eredményeképpen a központokat is meg kell változtatni, hogy befogadhassák a megváltozott felhasználási módozatokat. A disztribúciós központok elrendezésénél figyelembe kell venni, hogy a felhasználó meg kívánja-e osztani azt egy versenytárssal. Ha igen, az Európai Bizottság aggályait figyelembe véve a nem versenyszerû üzleti gyakorlatokat eredményezõ együttmûködéseket illetõen (lásd a kiemelést), az elkülönített raktárak biztonságosabb megoldást nyújthatnak, de nem rivális vállalatok vagy logisztikai szolgáltatók esetében kisebb jelentõsége van az egy térben tárolt és kezelt áruknak. Sõt, a logisztikai szolgáltatók egyes esetekben egy létesítménybõl szolgálhatják ki két vagy több vállalat szezonálisan rugalmas igényeit. Például a kerti bútorokat gyártó ügyfél nyáron igényel több területet, míg a karácsonyi árukat készítõ az ünnepet megelõzõ hónapokban. A szállítmányozási együttmûködések a termékcsoportosításra helyezik a hangsúlyt a kifelé és egyes esetekben a befelé irányuló szállításoknál. Így a disztribúciós központ közös rakodási területként szolgálhat az együttmûködõk számára, ahol a befelé irányuló, több gyártótól származó szállítmányok fogadása és különféle termékeik párosítása és eljuttatása azonos célállomásokra egyaránt történhet. A több szállítmány kezelése miatt ezeknek a disztribúciós központoknak nagyobbaknak kell lenniük, és több dokkolókapuval kell rendelkezniük, mint azoknak, amelyeket csak önállóan mûködõ vállalatok használnak. A szállítmányozási együttmûködések befogadása érdekében számos további változtatásra is szükség van.
Az együttműködés főbb elõnyei:
● hatékonyabb raktárkészletmenedzsment
● csökkenõ szállítási költségek
● gyakoribb kiszállítások
● méretgazdaságosság a kisés
középméretû vállalatok
számára
● nagyobb vállalati felelõsségvállalás
a karbonkibocsátás
csökkentésével
