Készletgazdálkodási rendszerek változatai:
Tiszta készletezési rendszer:
a szabályozás a termékek keresleti elősegítéséből indul ki és arra irányul, hogy kell a termékre a rendelést feladni és mekkora legyen a rendelési állomány. A tiszta készletgazdálkodási rendszeraz egyes termékeket általában egymástól függetlenül kezeli. Jól alkalmazhatók egyszerű termelési folyamtoknál, a kis- és nagykereskedelmi egységeknél.
Termelési – készletezési rendszer:
a tevékenységek kölcsönhatására épül. A termelési tevékenység részterületei a rendelkezésre álló korlátos erőforrások (inputok) felhasználásáért versenyeznek. Döntés az erőforrások felhasználásáról a termelést és a készletezést együttesen szabályozza.
Elosztási – készletezési rendszer:
hangsúly a fogyasztói igények kielégítésén van. Cél a területileg elkülönült igények és raktározási, készletezési lehetőségek összehangolása. Elsősorban arra keressük a választ, hogy az egyes fogyasztói igények kielégítése honnan történjen és ennek érdekében az adott helyen mekkora készletet tartsunk, mennyit és mikor rendeljünk.
A készletgazdálkodási rendszer költségtényezői
A készletgazdálkodási rendszer ráfordításait, költségeit tágabban kell értelmezni a számvitelben megjelenő, konkrétan készletgazdálkodáshoz kapcsolódó költségeknél. (Ezek lényegében a készlettartás közvetlen ráfordításait tükrözik.)
A készletgazdálkodási rendszer költségtényezőinek vizsgálatakor a közvetlen ráfordítások mellett figyelembe kell venni a vállalkozás egészét érintő hatásokat a tőkebefektetés, a termelés, a jövedelemtermelés területén egyaránt.
A készletgazdálkodási rendszer költségtényezőit három csoportját különböztetjük meg:
• készlettartás,
• hiány,
• utánpótlás költségei.
