Logisztikai oktatás-képzés

A vizsgált 2002–08 közötti idõszakban jelentõsen nõtt a logisztikai végzettséget szerzõk száma, de a csökkenõ tanulói létszám hatása már érvényesült. Legtöbben 20–24 év közötti korban és Közép- Magyarország régióban szereztek valamilyen logisztikai szakképesítést. A legkevesebben Dél-Dunántúl régióban végeztek. A szakképzések résztvevõinek – életkori jellemzõik alapján – nem vagy csak csekély mértékben volt munkahelyi tapasztalata. Ezért a kutatás készítõi a képzési programok, tematikák összeállításánál a gyakorlatorientált szemléletmódot javasolják, továbbá, hogy a képzési költségek megosztásának arányában a vállalati szektor is aktív szereplõ legyen. Az önköltséges, összevethetõ (OKJ-s) képzések árával kapcsolatban megállapították, nagy szórás van az intézmények között. Kiderül az is, hogy a központi költségvetés finanszírozza a képzések több mint 60 százalékát, de ezek jelentõs része eredménytelenül zárul.

A gazdasági visszaeséssel párhuzamosan jelentõsen csökkent az ágazatban foglalkoztatottak száma az utóbbi években, s növekedés rövid és középtávon sem várható. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat és a regionális munkaügyi központok adatai szerint az alapbér havi átlagos összege nõtt a logisztikai szakmák többségében, de az emelkedés lassuló tendenciát mutat. A logisztikai oktatási piac keresleti-kínálati viszonyaira vonatkozó kérdõíves válaszok és mélyinterjúk elemzése szerint a tudásorientált oktatás és szakképzés alapján megszerezhetõ kompetenciák és a munkáltatók által megfogalmazott elvárások között eltérés mutatkozik. Ez összhangban van a nemzetközi benchmark megállapításaival is. Az eltérés elõjele azonban változik: egyes kompetenciák túlértékeltek, azaz a munkáltatók nem igényelnek bizonyos meglévõ, elméleti-gyakorlati szakismeretet és készséget, míg más területeken hiány mutatkozik.

A logisztikai pozíciók iránti kereslet vizsgálatából kiderül, hogy a megkérdezett cégek kétötöde csökkentette az elmúlt három évben a logisztikai dolgozók létszámát. Csaknem ugyanilyen arányt (42 százalék) tettek ki azok a vállalatok, amelyeknél nem változott ezen létszám, és kevesebb mint egyötödük jelzett növekedést. A legnagyobb arányú csökkenés (53,8 százalék) az ezer fõnél nagyobb létszámú és az ötven fõnél több logisztikai munkatársat (52,6 százalék) foglalkoztatóknál volt. A kutatás készítõi az elemzések alapján számos javaslatot is megfogalmaztak. Szerintük egyebek között fontos lenne a logisztikát érintõ feladatok koordinálása, egy tárcaközi bizottság ismételt felállítása vagy szakmai koordináló szervezet létrehozása. A képzési rendszerbe garanciák, a hallgatók, tanulók felé megfogalmazott teljesítési kötelezettségek (például végzés hiányában visszafizetési kötelezettség) beépítését szorgalmazzák az állami erõforrások hatékony felhasználásának biztosítása érdekében. Ezt szolgálná az államilag finanszírozott képzéseknél javasolt adatszolgáltatási kötelezettség beépítése is. A kutatók szerint szükség lenne továbbá az oktatási tematikák és vizsgatételek idõszakos korszerûsítésére. Fejlesztési javaslatként fogalmazták meg – feltehetõen nem csupán a logisztikai szakmáknál – a FEOR-rendszer aktualizálását, újraértelmezését a piacon jelenleg meglévõ szakmáknak megfelelõen. Javasolják továbbá – a teljesség igénye nélkül –, hogy az oktatási intézmények kapjanak visszajelzést a hiányszakmákról, utókövetéssel, pályafigyeléssel monitorozzák a kibocsátott hallgatók elhelyezkedési tendenciáit.

Szükségesnek tartják a vállalatok és oktatási intézmények együttmûködését célzó logisztikaoktatás specifikus gyakorlati helyeinek kialakítását pályázatokkal, támogatásokkal. Szorgalmazzák továbbá a képzõintézmények objektív minõsítését, a képzések minimális önköltségi árának átgondolását és szabályozását, valamint a képzõintézményekre vonatkozó kritériumok újrafogalmazását.