A Mahosz elnöke szerint a szállítási költség ma az önköltség szintjén van a hajózásban
Bár az agrárlogisztika az Európai Duna Régió Stratégiához (EDRS) az Európai Bizottságnak április végén megküldött 11 magyar projektjavaslat közül háromba is beilleszthetõ, mégsem szerepel sehol önállóan – tudtuk meg Szalma Botondtól, a Magyar Hajózási Országos Szövetség (Mahosz) elnökétõl.
Ráadásul nem minden folyami fuvarozás végcélja tengeri kikötõ. „Csak Bajorországba évente százezer tonna agrárterméket küldünk. Ott mit kell kezdeni a tengeri kihasználtsággal?” – kérdezi. Tudomásul kell továbbá venni, hogy a piac diktál. A vásárló vesz Magyarországról, Szerbiából és Romániából is búzát. Utána öszszegyûjti valahol, és egy panamaxban (a Panama-csatornán átkelni képes legnagyobb méretû hajón) viszi tovább, mert neki az éri meg, de van olyan vevõ is, akinek már 3000 tonnás lotokban (egységrakományokban) is megéri ugyanez. Mindkettõ hatékony költség-, fuvarozási, átrakási és tárolási szempontból is. Szalma Botond azzal a megállapítással – ez is a rendezvényrõl szóló tudósításokban szerepelt – végképp nem tud mit kezdeni, miszerint „a hajókon lévõ konténereket általában csak beszállításra használják, és így a költségek is nagyobbak, illetve a tárhely kihasználása sem maximális”. Indoka szerint egyrészt a konténerhajózásnak és a gabonának ma még kevés köze van egymáshoz, a példa az esetek 1-2 százalékáról szól. Ezért marginálisnak nevezte, vagyis mintának is gyengének. Másrészt a konténereket, amelyek a hajókon vannak, nem beszállításra, hanem fuvarozásra használják. Ha nincs áru – például a magyar–kínai exportforgalomban –, üresen viszik azokat a hajó fedélzetén, de ezért is fuvardíjat szednek.
Ettõl nem drágul az agrárexport, csak a konténerek importdíjtétele emelkedik ebben a relációban, legyenek azok megrakva bármivel. Harmadikként említi, hogy a gabonatárhely kihasználásának és a konténerfuvarozásnak végképp semmi köze egymáshoz. Az erre a problémára az agrárlogisztika témában tartott rendezvényen javasolt megoldást – miszerint „az lenne a megoldás, ha a hazánkban nagy mennyiségben elõállított gabonaféléket külföldre szállítanánk, így biztosítva lenne a tárhely kihasználtsága az export során is, és ezáltal a szállítási költségek is csökkennének” – szintén vitatja a Mahosz elnöke. Szerinte ugyanis a termelõ és a kereskedõ is szeretne eladni, de nem tehet semmit, ha a piac nem vesz fel árut. A tárhely kihasználtsága pedig gabona esetében szinte csak az exporttól függ, mivel elvétve importáljuk. Ráadásul vasércet, szenet, mûtrágyát vagy magnezitet ugyanazon a tárhelyen nem illik tárolni gabona elõtt. Vagyis a szakember szerint a szóban forgó esetben a kihasználtság nem szempont, csak a készletek forgási sebessége. A szállítási költség ma az önköltség szintjén van a hajózásban – mondta végezetül Szalma Botond – minden irányban a Dunán és a Duna–Majna–Rajna víziút-rendszeren is. Ezen csökkenteni nem lehet, viszont lassan „megölhetõ” a hajózás.